Ovis jóga beszámoló 2018.12.10.

Ma – ígéretemhez híven – Mikulásos napot tartottunk az Ovis jógás csoportban. Otthon, indulás előtt mondtam is a lányomnak, hogy ma könnyű dolgom lesz, mert a gyerekek biztos kisangyalok módjára fognak jógázni, ha megtudják, hogy jött hozzám a Mikulás, és hozott egy csomó ajándékot, amit sorra mind megkaphatnak, ha ügyesen jógáznak ;) Hát, az ember lánya holtig tanulja, hogy bármikor tévedhet, mert Murphy, az Murphy :-D
Érkezett egy betegségből frissen gyógyult Leácska és Lilike, egyikőjük sem delelt – gondolhatjátok, mit jelent ez 4-5 éves kis ovisoknál! ;) Kaptam egy ismét síró Fannit, aki csak akkor volt hajlandó bejönni közénk és elszakadni a szüleitől, ha nem kell elszakadni a szüleitől, azaz ezúttal kivételt tettem, és beülhetett az apukája – még így is kellett dolgoznom Fanni bevonásán. Kaptam még egy hihetetlen hiperaktív Nándit, aki azonnal partnerre talált Bálintban, és hamarosan Gergő, a harmadik fiú is becsatlakozott a kimerült Lili mellett a kicsi rakás nagyot kíván partikba. Laurára és Leára lehetett masszívan számítani a közös munkában, és miután Fannit sikerült bevonni, ő is csatlakozott a rangidősök érett csapatához :)
Minden gyerkőcöt megkértem, hogy ma kivételesen hozza be a csizmácskáját a terembe. Aztán úgy igyekeztem magamra terelni a vagy túl fáradt vagy túlpörgött gyerekek figyelmét, hogy megkérdeztem, milyen változást fedeznek fel az ablakokon. Mondtak mindent, hogy van rajta Mikulás matrica, meg hópihék :-D Végre valaki azt is mondta, hogy hát a redőny bizony fel van húzva, és az máskor sötétben már nem szokott felhúzva lenni. Mondtam nekik, hogy a redőny biz’ azért van felhúzva, mert járt nálam a Mikulás, hozott a jógás gyerekeknek sok-sok ajándékot, de arra kért, hogy úgy adjam oda, ha sorban szépen megmutatják az ovisok, hogy milyen ügyesen jógáznak, ő pedig mindezt meg fogja lesni az ablakból ;) Biztosra vettem, hogy ezek után mindenki átszellemülten fog jógázni, hogy megmutathassa a Mikulásnak, hogy milyen ügyes, és megkaphassa az ajándékokat. Tévedtem :-D Keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy fenntartsam a gyerekek figyelmét egytől-egyig, hogy mindenki megcsináljon minden feladatot, ha kell a többiek vagy az én segítségemmel, és ezzel igazságosan mindenki kiérdemelje az ajándékát.
Először megmutattuk a Mikulásnak, hogy szoktunk belépni Jóga-országba: elzengettük az autóversenyzős és kakasos OM-ot, majd egy szép – relative ;) - csendeset a végére.
Úgy folytattuk, hogy megkértem a gyerekeket, mondjanak vízi állatokat, mert az erdei oviba is jött a Mikulás, és először a vízi állatok járultak elé. Sorolták is, hogy halacska, krokodil, kígyó, rák, béka, teknős, gólya. Úgy hogy átúsztuk a termet halacskaként, majd átmásztuk krokodilként, tolattunk át a termen rákocskaként – én rácsodálkoztam, hogy ezek már milyen jól mennek mindenkinek, kis szóbeli kiigazítás után! Vadásztunk zümmögő légyre-szúnyogra békaként, át is ugráltunk a mezőn nagy békaugrásokkal – a béka-móka is nagyon jól ment már mindenkinek. A teknősöknek plédből rögtönöztünk páncélt, és négykézláb kellett átegyensúlyozni a termen úgy, hogy a pléd, azaz a teknőspáncél ne essen le a hátukról – majdnem mindenkinek sikerült ez is. Kígyóként kobrák voltunk, lehasaltunk, és felemeltük a fejünket, mellkasunkat, sziszegtünk is – már csak a lábkalimpálást kell elhagynunk, egyébként szép volt! Gólyaként a karjaink csőrré változtak, azzal kelepeltünk a Gólya, gólya gilice… dalocskára, miközben nagyokat lépkedtünk a hosszú gólya-lábainkkal.
Ez után arra kértem őket, hogy mondjanak nekem bogarakat, rovarokat. Jöttek a válaszok: légy, katica, pók, szöcske. Úgy hogy verdestünk a szárnyainkkal, mint a légy. Rendeztünk katica futóversenyt négykézláb. Másztunk, mint a pókok, és próbálkoztunk a szöcskeállással, ami egyelőre csak úgy ment, hogy tartottam a gyerekek combját, térdét egyenesen a levegőben :)
Majd madarakat kellett sorolni. A fecske volt az első, ahogy kell ;) Kitártuk a karjainkat, és a felemelt fél lábunk volt a fecskefarok – ügyik voltak!
Utána bundás állatokat kellett sorolni. Mire az egyik kis ovis meghúzgálta a pólóm, és azt mondja angyali tekintettel ártatlanul pillogva rám: „Éva néni, bundás kenyér!”. Dőltünk a nevetéstől, de aztán sikerült valódi bundás állatokat sorolni. Voltunk cicák, csináltunk domború és homorú cicahátakat, mindegyiket megvakargattam – alakulnak a domborúságok és homorúságok! Csináltunk lefelé néző kutyát, egyszer ők másztak át az én lefelé néző kutyusom alatt, másszor pedig én másztam át az ő lefelé néző kutyáik hídja alatt – mindkét verzió motiváló volt a gyerekeknek :) Voltunk lovak is, körbeálltunk és páros lábbal nagyokat rúgkapáltunk hátrafelé. Egyedül az akkorra már holtfáradt Lilike adta fel ezt a feladatot.
Utána fákká és virágokká változtunk. A fák két lábbal erős gyökereket növesztettek a földbe, és karjaikkal, mint erős ágakkal magasodtak az ég felé. Voltunk almafák, fenyőfák, banánfák. Aztán voltunk virágok, fél lábon egyensúlyoztunk, másik lábunkból levelet formáztunk, karjainkból virágkelyhet. Voltunk tulipánok, napraforgók, tavaszi virágok, mindenféle színben.
Bújtunk kötél alatt, ugrottunk kötél felett. Sétáltunk át padon, másztunk rajta négykézláb, ugráltunk páros lábbal felette jobbra-balra – ki egész önállóan, ki a segítségemmel.
Minden blokk között libasorba álltak a gyerekek, ami nem is volt olyan egyszerű feladat, és kaptak egy ajándékot abból, amit a Mikulás hozott nekik. Azzal el kellett szaladni a csizmácskájukhoz, és bele kellett tenni a Mikulás-zacsijukba, amit a két csizmácskájuk közé állítottunk be. Közben rengeteget ittunk, és időnként néhányan megrohamozták a mosdót :-D Mondhatni édes káosz uralta a termet :-D Kérdeztem is az apukát utána, megúszta-e a benn tartózkodást halláskárosodás nélkül, de ő nem panaszkodott :-D
A legvégén egy rövid relaxációval zártunk, amikor minden kis kacsóba adtam egy darab fényes piros kötöző-szalagot, amivel beköthették a csomagjuk száját – önállóan vagy szülői segítséggel, hogy ki ne boruljanak az ajándékok hazáig. Minden gyerekben tartottam a lelket, akinek a szülője, nagyszülője benn ragadt a dugóban, és késett pár percet :)
A mai foglalkozást a jövő heti bemutató óra főpróbájának is tekintettem. Hát mit mondjak… Izgulok… Légyszi kedves szülők és óvónénik, deleltessétek a gyerekeket a jövő heti bemutató óra előtt!!! :)



Kövess minket a Facebook-on!